https://www.youtube.com/playlist?list=PLD0RhboC9kIHTAU1nPYou2ah_cFr85mnV

Régi szokásom, hogy az esedékes debreceni Campus Fesztivál – ami itt élve már egyfajta kötelező program – előtt, esetleg után összeállítsak egy dallistát a legjobban várt, vagy éppen leginkább tetszett előadók zenéiből. Ilyenkor igyekszem végigböngészni a fellépők névsorát, és nem egyszer többhónapos vagy még hosszabb lemaradást pótolva felzárkózni a magyarországi zenei szcéna aktuális állapotához. Nem mindig van erre elég időm, de épp ez benne a kihívás. Most épp egy hétvégét tudtam rászánni, a végére mégis egész jó kis playlist kerekedett belőle, még engem is meglepett. Fontos megjegyezni, hogy a lista nem teljes, nincs itt minden előadó, akit várok, és egyébként is, törekedtem rá, hogy olyan előadók is kerüljenek be a listába, akikre kevesebb reflektorfény vetül, pedig szerintem baromi jó, amit csinálnak. Jó, mondjuk, aki kicsit is otthon van az alternatívabb zenei életben, annak nem lesz heuréka-élménye, nagy durvulások azért nem fordulnak elő a dalok között. Arra viszont felfigyeltem a végére, hogy bár zeneileg is mindegyik dal rendben van véleményem szerint, az összeválogatott számok kifejezetten szövegcentrikusak lettek. Ez mondjuk azért nem olyan nagy gond, valljuk be.

És akkor néhány szó a dalokról:

Konyha: Tegnap éjjel

A Konyha zenekart azóta bírom, mióta az akkor undergroundnak számító zenei világot felkaroló korábbi Petőfi Rádióban hallottam egy beszélgetést a frontember Szepesi Matyival, és megfogott az egyszerűség és az a típusú őszinteség, ahogy csak egy – költői vénával megáldott – férfi tud viszonyulni az élethez. Ez még javában az első albumuk környékén lehetett. Azóta már túl vannak néhány másikon, ismertebbek is lettek, de hála Istennek, ez a hozzáállás még nem tűnt el a dalaikból, bár a pop-rock helyett már színtiszta pop, amit játszanak. Ez a dal pedig mindig mosolyra derít, ha meghallom. Ej, milyen remek kezdés, ugye?

Punnany Massif: Szép

A Punnany Massif zenéjével „se vele, se nélküle” viszonyban vagyok. Nem áll igazán közel hozzám az a világ, amit létrehoznak, de időről időre vannak dalaik, amelyek viszont telibe találnak. Ez a mostani pont ilyen, az új albumukról.

Saya Noé: In Motion

A remek művésznév mögött magyar leány, Kőrös Mimi énekel. Az egzotikus hatás pedig a Malajziában töltött gyermekkornak is köszönhető. Az Under the River c. száma volt, ami beütött nálam, de az új nóta is elég jó, Saya Noé hangja és zenéje pedig világszínvonalú.

Paulina: Menni kell

Jó ideje nem nézek tehetségkutatókat, így fogalmam sem volt ennek a lánynak a létéről egészen tavaly nyárig, amikor a YouTube algoritmusai valahogyan elém keverték az egyik dalát. Majd jött egy másik, és még egy. Aztán láttam egy koncertjét is a Szigeten. És le voltam nyűgözve. Nem kis tehetség a hölgy, hatalmas energiával, lehengerlő hanggal és ritmusérzékkel. Nem ez a legjobb dala, de az egyik legújabb.

Los Orangutanes: Cumbia del Sol

Annyiszor jött már velem szembe ez a furcsa név, hogy végre rákerestem. Ha jól látom, egyfajta szupergruppról van szó és vérpezsdítő latin ritmusokról, mint ez is itt. Koncerten azért ez nagyon adhatja!

Csaknekedkislány & Szalai Anna: Nem bizony

A CSNK decens tánczenéi nem fogtak meg elsőre. Azóta bírom jobban őket, mióta a frontember Csepella Olivér beszélgetett egy jót Hajós Andrással a Dalfutár valamelyik évadában. Szimpatikus figurának tűnt, ez pedig itt egy vérbeli, ironikus CSNK-nóta.

Bohemian Betyars: Makuka

Jajh, a betyárok… Hát, ezek teljesen hülyék. :-D De nem a lehúzó, inkább a felszabadító értelemben. Egyszer volt szerencsém velük tölteni egy fél napot sokadmagammal egy magyarhertelendi sörtúrán. És a túra végén is azt gondoltam, hogy… hát, amit már fentebb leírtam. Ámde/És/Ugyanakkor milyen tehetségesek! Ahogyan ez a klip is, no meg a nóta, nagyon sok szép tájszóval.

Szilárd Piano Projekt: Fejemben kiabálsz

Valószínűleg nem lesznek tömegek a Quimby billentyűsének és a melléje szegődött két aranytorkú énekesnőnek, Galambos Dorinának és Kiss Flórának a koncertjén most sem, de ez talán nem is baj. Ezt a dalt viszont azoknak is jó szívvel ajánlom, akik épp máshol csapatják a fellépés idején. Már sokszor hallottam ugyan, de még mindig elfelejtek levegőt venni közben.

Szűcs: Tovább

Azért is jó a Campus, mert végre elkeveredtem Szűcs Krisztiánnak, a Heaven Street Seven egykori énekesének szólóprojektjéig. Néhány számát meghallgattam, és annyira megtetszett, hogy még az is lehet, hogy külön cikk készül róla itt a blogon. Ez például az egyik remekbe szabott. És ezt a klipre is értem.

Mörk: Like a Bird

A Mörk soulos, funkys, jazzes, behatárolhatlanul szabad zenéjét nagyon kedvelem, de velük szemben is adós vagyok néhány újabb daluk meghallgatásával. Ebből a tartozásból egy picit most le is tudok, itt helyben.

OHNODY: Kiazaki

Hegyi Dóri hangja sok helyről ismerős lehet, egyedi hangszíne már rengeteg zenész projektjében feltűnt, míg nemrég saját produkcióba kezdett, ez az OHNODY. Első albumának világa számomra kissé „hideg” volt, és talán túl artisztikus, de ez az újabb száma már jobban megvett. Ti mit szóltok hozzá?

Bëlga: Gyúrni kéne

Mit is mondhatnék egy most negyedszázados (OMG!) zenekarról? Voltak, vannak hullámvölgyek és hullámhegyek, de még mindig zseniális, hogy léteznek. Ez az új daluk pedig abszolút olyan, amiért régóta nagyon bírjuk őket.

Subtones: Vaklárma

A balmazújvárosi származású Subicz Gábor együttese, a Subtones arra vállalkozik, hogy a kísérletező jazzt összehozza a popdalokkal. Nagyon üde színfolt a hazai palettán. Octopus c. albumukról külön rendhagyó ajánlót is írtam (ha még nem olvastad, itt megteheted: Végighallgatós: Subtones - Octopus - Kultmutató (blog.hu))

Legújabb, magyar nyelvű albumuk ezt a vonalat viszi tovább, nem akármilyen hangulatokkal és szövegírókkal. Ezt itt például Závada Péternek köszönhetjük.

The Anahit: Bírom még

Egy Sofar Sounds Debrecen-koncerten hallottam először ezt a csapatot, és ott rögtön le is esett az állam, milyen tehetségek bújnak meg kis hazánkban. Persze aztán kiderült, hogy ők is voltak már korábban tehetségkutatóban, de a lényegen ez nem változtat. Szerintem nagyon értenek ahhoz, amit szeretnek.

Margaret Island: Szeszélyes

Ebben a remek zenekarban azt bírom, hogy folyamatosan próbálnak új utakat keresni, ez mind a dalaikban, mind a videoklipjeikben jól látszik. Ebben az új dalban Lábas Viki népzenei gyökerei is tetten érhetők, de leginkább szokatlan, szabálytalan, elszállós hangulata jött be.

Óperentzia: Golem

És ha már elszállás, akkor meg is érkeztünk a lista talán legelborultabb dalához. De milyen jó ez! És milyen jó lesz lehunyt szemmel átvenni a rezonanciát egy pohár rizlingfröccsel a kézben!

Carson Coma: Feldobom a követ

Manapság mindenki Azahriah-ért meg a Carson Comáért őrül meg. Én eddig némi távolságtartó jóindulattal figyeltem mindkettőjük ténykedését (előbbiét továbbra is), de ez a számuk most áttörte a láthatatlan falat. A klippel együtt egészen zseniális.

Aurevoir.: Mutatvány

Kezdek olyan lenni, mint egy reszkető hangú nagypapa, hogy „emlékszem, kisunokám, amikor Bátorkeszin 2016-ban...” Pedig nem is! Mármint a felvázolt kép, az még odébb van!

…még akkor is, ha először valóban 2016-ban, Bátorkeszin láttam ezt a reményteljes és üde folkpop-zenekart, amit tehetséges, humoros, lendületes és értelmes zsámbéki fiatalok alapítottak. Hála Istennek, egyre népszerűbbek. Joggal.

Nos, én ennyit tudtam hozzátenni az idei Campuson a magyar zenék sikeréhez. Most Ti jöttök!