2022. szeptember 25. 09:48 - francisgourmet

Végighallgatós: Subtones - Octopus

400x400cc.jpg

Bevezető:

A Végighallgatós rovat egyszerre elcsöndesedés, játék és dimenziók közötti átjáró. Egy zenekar/zenész által megteremtett albumnyi valóságnak a cikket író befogadóban nyomot hagyó mintázata. És mint ilyen, ezerféle lehet, attól függően, ki hallgatja. Könnyen megtörténhet, hogy az érzés- és gondolatfolyam, amit a dalok beindítanak, kanyargása során nem találkozik az eredeti alkotói szándékkal. De a művészetnek végül is talán erről (is) kellene szólnia. A befogadóban megkezdett új utakról, inspirációkról, asszociációkról. Ezért játszunk el az érzékekkel is alább: vajon egy album hangulatához milyen vizuális (film) és ízélmények társulhatnak? Merészkedjünk együtt az ismeretlen utakra!

Az album:

Subtones: Octopus (megjelenés: 2020)

Kik ők? 

Egy virtuóz magyar jazz-funk-groove formáció. A zenekart Subicz Gábor trombitás alapította. Jelenlegi tagjai: Jónás Vera (ének), Kiss Flóra (ének), Subicz Gábor (trombita), Benkő Dávid (billentyűk), Csókás Zsolt (gitár), Gyányi Marcell (basszusgitár), Csizi László (dob) 

További albumok:

The Subtones (2009), Lángolj (2022)

Hol hallgasd az albumot?

A legjobb lenne persze tengeren, vagy legalább tengeri kilátással. Ha ez nincs, marad a fürdőkád… vagy egy vízágy. Vagy, ha végképp nem megoldható máshogy, egy matrac is megteszi. De ez esetben legalább egy pohár vizet tegyél az éjjeliszekrényre, az Isten szerelmére.

Az élmény:

Szem behuny, lejátszás indít. Az első szám csak ringatózás a felszínen, hiszen már ismerős korábbról, bár nem teljesen ebben a verzióban: a remek Curtiz c. film főcímdala volt. Aztán, a következő dal már kisodor a nyílt vízre, és hamar kiderül, hogy nem is térek vissza az album végéig. Mindegy, hogy egy úszómatracon süttetem magam, miközben perceken belül ideér a vihar, vagy csak egy békés part menti csónakázásra indultam, és az óceán közepén ébredek fel, de mindenhol körülvesz a víz, ez bizonyos. A tágas, szabad, félelmetes, életet adó és talán elveszejtő víz. Ami szembesít mindazzal, ami megúszhatatlan. Amivel szembe kell néznem, meg kell harcolnom – leginkább önmagammal. Most szelíd és játékos hullámpacskolás: a végtelen felfedezése. Majd tehetetlen merülés a felszín alá, a tudattalanba: a végtelen újrafelfedezése. Ahogy a tüdőmből távozó buborékokat látom mint lassított felvételt, elcsodálkozom, milyen gyönyörűek felettem a nap beszűrődő pászmái és alattam milyen hátborzongató az ismeretlen mélység. Messziről csak egy erőtlenül, tompán, slow-motionben zuhanó testnek tűnök, fut át rajtam. Minden ismerős és idegen egyszerre, libabőrös is vagyok talán, de nem a víz hidegétől. Halak, medúzák úsznak el mellettem, képek, látomások sejlenek. Álmok és illúziók bénítanak meg és ráznak fel. Aztán, sokkal később, a nem ismertbe süllyedve egyszer csak egy hatalmas polip néz velem szembe. Hidegen, szenvtelenül, bölcsen. Felém áramlik, gigászi karjai lassan körülvesznek. Lezárom a szemeim, és kifújom a tüdőmben lévő maradék levegőt. És amikor már azt hinném, mindennek vége és elveszek, váratlanul minden félelem eltűnik. Én újra felfelé tartok, a felszín felé, felszabadultan, teli erővel, a tüdőmben megmagyarázhatatlanul még megmaradt levegővel, és a csónakba visszakapaszkodva már nem hánykolódásnak, céltalan sodródásnak tűnik az utazás, sokkal inkább a mindennel összhangban lévő érkezésnek, értve az apály és a dagály ritmusát, a káoszból születő rendet, a szívdobogást, az élet monumentális formáiban és legapróbb sejtjeiben is ott rejlő lüktetést. Mert belül születik meg minden, ami körülvesz, ami igazán számít, ami nélkülözhetetlen. A part menti sziklákhoz érve, lábammal újra szárazföldet taposva már nem nézek vissza a mögöttem hagyott óceánra. Tudom, hogy minden cseppje most már mindig velem marad.

Ízek:

Mindenképp valamilyen testesebb vörösbort ajánlanék hozzá, mondjuk egy kékrankost vagy merlot-t. Töltsd tele poharad nyugodtan.

Film:

Valamilyen fekete-fehér film ugrik be elsőre, karakteres képi világgal, vagy ha nem ez, akkor mondjuk valamilyen hatvanas évekbeli formabontó, szürreális alkotás. Vagy egy sima YouTube-videó végtelenített fraktálokkal.

Értékelés: 5/5

Jó végighallgatást!

Kép forrása: shazam.com 

Ez itt a lejátszási lista:

YouTube-on:

https://www.youtube.com/watch?v=EXkMXsxNPOA&list=PLqpREOcJcXk8YldBBYbxcy2g_ew0wdjFv

Spotify-on:

https://open.spotify.com/album/5UKwdxIDUW4iXQBAW1tcYw?si=ERlIBhNhT7qsp1Yv_KnR5Q

Ez meg itt egy remek élő session:

Címkék: zene album élmény
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kultmutato.blog.hu/api/trackback/id/tr2417938764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása