A második nap délutánjáig kellett várni. Az egóm addigra adta fel a magammal cipelt akarást. Leheveredtem a kevés szabadon hagyott patakparti fa egyikéhez, csak úgy pléd, egyéb alátét nélkül. A táskát a földre tettem, a fényképezőgépet az ölembe. Hátamat nekidöntöttem a kis fának. Néztem a patak…