A Kultmutató egy dallistával érkezik vissza a nyári szünetről. A dalok hangulatában rejtőzik egy adag ősz, némi nyári visszfény, és a társas kapcsolatok sokféle árnyalata. Ez a Kalandra fül! szeptemberi kiadása.

Lóci játszik: Szeptemberi nők

Szóóó ándörrétid, hogy a YouTube-kommentek egy közhelyszerű fordulatát idézzem ide. Egy szokatlan, ám remekbeszabott Csorba Lóci-dallal köszöntjük az őszt. Volt nap, amikor végtelenítve ment a lejátszómban ez a nóta. Fantasztikus nyilván az alapul szolgáló Csoóri Sándor-vers is, de ez a mediterrán lüktetés, benne egyszerre vággyal és lemondással, a forróság friss emlékével és az elmúlás halvány leheletével, igazán különleges élménnyé teszi a hallgatását. Figyeljük meg, ahogy egyre inkább kinyílik a dal, és újabb és újabb hangszerek csatlakoznak finoman a visszatérő verssorok mellé. Zseniális!

Korinna, UTAZØ: Szalmaszív

Maradunk az őszi tematikánál, ismét egy versen alapuló dallal. Mirtse Korinnára a Kontraszt zenekarban figyeltem fel még egy három évvel ezelőtti Campusra készülős dallista kapcsán, nemrég pedig a Dalfutár hetedik (még 2022-ben forgatott) évadában láttam viszont újra, és nagyon megkedveltem. Nem csoda hát, hogy ebben a dalfüzérben most ő lesz az egyik visszatérő, aki három számmal is képviselteti magát. Mindegyik más, de mindegyik szuper. Ez a mostani egy friss saját projektjének egyik libabőrös alkotása.

Ashe: Me Without You

Egyik nagy nyári felfedezésem volt ez az elbűvölő amerikai szőkeség, teljes nevén Ashyln Rae Wilson, akinek a kisugárzása, tehetsége (és persze szépsége) egészen elvarázsolt. Tessék megnézni ezt a klipet, milyen fantasztikus szimbólumrendszerrel táncolja el egy szakítás utáni állapot mélységeit és magasságait! Olyan, mint egy Disney-mesébe oltott Grimm-történet. Elképesztő!

Glass Animals: Creatures in Heaven

Sokat gondolkodtam, hogy felvegyem ezt a dalt ebbe a listába a legutóbbi alkalommal megismert Glass Animals új albumáról, mert az ízlésemnek kissé már „nyálas”, de olyan jó az atmoszférája, hogy végül mégis itt maradt. Vajon jól tettem?

Carson Coma: plusz egy

Új Carson Coma-dal, itt a helye. Egyre érettebb dalok érkeznek ebből a remek alkotóközösségből, ez is egy közülük. Nem is kell ennél többet mondani róla, magáért beszél.

Galaxisok: Focipályák éjszaka

Bár nem friss dal, és én is ismertem már korábbról, de amikor júliusban megint meghallgattam az albumot, újra rácsodálkoztam, milyen nagyszerű, és azt éreztem, hogy szépen beleillik az őszi tematikába is.

Royel Otis: Merry Mary Marry Me

Nagyon bírom a vibe-ját ennek a dalnak, egyszerre van tele fiatal világmegváltó lendülettel, ugyanakkor valami nosztalgikus örömteliség is árad belőle, ami egyszerre hasít bele a szívedbe és vigasztalódsz meg tőle ugyanabban a pillanatban.

Kontraszt: Bűntudat

A Kontraszt zenekar első, Száz szél című albumának kezdő – és szerintem legerősebb – dala ez a nóta. Drámai, kifejező, átélhető, sodró dinamikájú, maradandó.

Bermuda Search Party: July

Bár eleinte kicsit zavart az énekesnő beszédhibája, de annyira bájosan, bohókásan és élettelien idézi meg a nyár játékosságát ez a szám és a klip, hogy bekerült a listába. Engem mindenesetre simán visszavisz júliusba.

Lázár tesók: Elég a tenger

Még egy dal a nyárról, de már a Lázár tesókra jellemző fanyarsággal és öniróniával. A klip pedig egyszerűségében is kifejezetten ötletes és vicces.

Korinna, UTAZØ: Zavar

A mostani lista utolsó száma Korinnától. Elgondolkodtató popszám a ragaszkodásainkról.

Úrfi: Tulipános láda

Az Úrfi is járt már nálunk. Társadalomkritikus, míves dalszövegeik és zúzósabb popdalaik közel állnak hozzám. Szerintem ez is jól sikerült. A klip pedig kifejezetten felkavaró.

Pixey: Bring Back the Beat

Pixey, vagyis Elizabeth Sinead Hillesdon angol énekes-dalszerző egyik új dala visszahozza a kétezres évek elejének vibe-ját, jóleső kis nóta.

Ashe: Till Forever Falls Apart

És zárjuk Ashe-vel az idei hetedik dallistát. Bevallom, engem teljesen elbűvöl ez a klip. Olyan, mint egy alternatív Kalifornai álom. Rengeteg apró összetevő tökéletes összhangja. A helyszín. A háttér, a felhőkkel. A szél. A két főszereplő. A köztük lévő kémia. Az olykor esetlegesnek tűnő, mégis precíz, kifejező táncmozdulatok. Az egysnittes felvétel. A dal hullámzása és drámaisága. Az ezzel gyönyörűen együtt lélegző operatőri munka, ahogy folyton mozgásban van. Egészen magával ragadó élmény. Sokadjára is libabőr.