A Kalandra fül! a Végighallgatós alrovata. Havi egy alkalommal, a hónap legvégén vagy a következő hónap legelején átnyújt egy kisebb csokor friss felfedezést, amiben talán a blog olvasói is bukkannak majd kedvencekre. És jelen esetben a „friss” a felfedezés időpontját jelenti, nem feltétlenül a dal megjelenésének dátumát.

A 2022. októberi playlistet már nem is mentegetem azzal, hogy melankolikus. Rosszabb. Olykor kifejezetten szomorú. Több dalnak is témája a gyász, ilyen-olyan értelemben. Persze itt-ott feltűnnek három-négypercnyi próbálkozások, hogy sekélyebb vizek felé evezzék ezt a különös bárkát, de ezek az erőfeszítések nem túl izmosak. Nagyjából a tizedik – egyébként gyönyörű – dalnál érjük el az érzelmi mélypontot (vagy csúcsot?), mindenesetre onnantól történik még egy kísérlet arra, hogy valahogyan mégis reményteli módon záruljon ez a sokféle tengert átszelő októberi kaland. Szerintem egyébként sikerül neki.

(Ugyanitt: marketinges vénával rendelkező cikkírót keresünk dallista-ajánló rovathoz.)

A dalok:

Circa Waves ft. Alfie Templeman: Lemonade

A liverpooli születésű indie-rock bandát a T-Shirt Weather c. néhány évvel ezelőtti daluk óta bírom, ez a szám – még 2020-ból – pedig megejtően pontosan megragadja az általános közhangulat egy árnyalatát a maga feel goodnak ható reményvesztettségével, kiábrándultságával.

Matt and Kim: Daylight

Elég sokszor lesz még leírva ebben a rovatban az „indie” szó. Ez ilyen, tessenek hozzászokni. Matt és Kim indie elektronikus zenét játszó brooklyni duója 2009-ben alkotta ezt a csodás darabot. Ugye, mennyire retró?

Noémo: Fekete

Noémo, avagy Takács Noémi dalszerzői pályáját régóta figyelgetem, ez itt az új, frissen megjelent albumáról az első, szép, csöndes dal.

Future Islands: Peach

Róluk viszont semmit sem tudtam ezek előtt, viszont nagyon megtetszett a szinti-dob-különleges hang hármasából kibomló egyedi atmoszféra.

AURORA: A Dangerous Thing

Aki járt a Campus Fesztiválon idén, az már elcsíphette Magyarországon is ezt az éteri személyiségű leányt a messzi Norvégiából, aki egészen megkapó jelenség a színpadon is. Erről a dalról több zenei áthallás is eszembe jutott, de nem akarom hasonlítgatni senkihez és semmihez, így is épp elég felkavaró a mondanivaló, ami a bájos hang által megszólaltatott szavak mögött rejtőzik.   

Kulka János: Köd

A nehéz időkkel küzdő színművész és Tövisházi Ambrus zeneszerző, valamint Tariska Szabolcs szövegíró koprodukciója még a színész stroke-ja előtt kezdődött. Évekbe telt, de idén októbertől immár elérhető a YouTube-on a közös munka eredménye, a Pálmaszív c. album, amelynek számomra ez az egyik legerősebb dala.

Dope Lemon: Rose Pink Cadillac

Groove, groove, groove mindörökké, avagy hagyjuk a fenébe a szavakat, bébi, irány a hálószoba!

Arlo Parks: Cola

Ezt a fiatal hölgyet már hallottuk, ez pedig az első dal, amit én hallottam tőle. És aztán még jó párszor.  

Oh Wonder – Twenty Fourteen

Szintén a múlt havi ajánlóban már volt szó az Oh Wonder legújabb albumáról, amely a szakítás témakörét járja körbe. Ez még onnan egy másik szép dal.

Platon Karataev: Létra

A harmadik ismétlőnk a Platon Karataev. A visszatérés indoka pedig prózai, vagyis inkább vizuális. Csoma Sándor szeptemberben moziba került Magasságok és mélységek című filmjének főcímdalát írták a fiúk. A filmdráma Erőss Zsolt özvegyének gyászfolyamatát követi végig. A gyászban elfogynak a szavak, és ezt a dalt hallgatva szintén. Emlékszem, amikor a mozi előtti napokban levettem a polcról Erőss Zsolt fotóalbumát, amelyben nem meglepő módon szinte csak hegyeket lehet látni, feltűnt, hogy a Himalája hangulata mennyire eltér az összes többi hegyvidékétől (talán az Andok hasonít még rá egy picit). Tényleg sugárzik belőle valami transzcendens, mintha valóban „az istenek lakhelye” lenne. Ezt is éreztem mindvégig a dal hallgatása közben… és még oly sok minden mást. Köszönöm, srácok, ez kivételes alkotás lett!

Ycare & Zaz: Animaux fragiles

Zaz számomra maga az élet. Mármint olyan értelemben, hogy akárhányszor ránézek erre a lányra (nőre) vagy hallom a hangját, olyan életenergia árad belőle, ami engem is újratölt. Gyanítom, hogy nem vagyok ezzel egyedül.

Angus & Julia Stone: Love Song

Ezt az ausztrál testvérpárt a Grizzly Bear c. remek nótájukat hallva kedveltem meg egyszer s mindenkorra. Ez a dal pedig megint egy olyan ártalmatlanság, amitől nagyon jól lehet behunyt szemmel táncolni szűk folyosókon vagy tágas nappalikban, dekorvilágításnál, gyorsan sötétedő őszi estéken.

Sting: If it’s Love

Sting nagyon jó kis koncertet hozott össze októberben Debrecenben, ezt a számot ott hallottam először, azóta pedig megunhatatlan. Lehet, hogy ez lesz az idei karácsonyi nótám?

BANNERS: Someone To You

Ennél a dalnál pedig tényleg nem tudok többet tenni annak érdekében, hogy úgy érjen véget ez a dallista, hogy utána mindenki kétszer körbefutja a lakótömbjét! Hajrá!