Télbe csúszunk szép lassan, ez a zenei ajánló viszont még a nyárból indul (ugye, milyen rég volt Kalandra fül? Szerintem is.). A dalok ívén át viszont talán mind a négy évszakot bejárjuk. Tarts velem most is!

A dallista YouTube- és Spotify-linkjét a cikk alatt találod.

beck@grecsó: Sárga nyár

Két művész barátsága, amely a Rájátszás projekt környékén indult. Az utóbbi években szűkebb körben, de folytatták a zenei együttműködést, és milyen jól tették! Hoztunk valamit magunkból című albumuk keretében Grecsó Krisztián verseit varázsolják dallá. Nekem ez a szám olyan, mint egy bölcs mosoly – amikor már sok mindent ismersz, önmagadról is, és nincs értelme mellébeszélni: mindent úgy látsz, ahogy a valóság, nincs szükség illúziókra. És valami fura szomorkásság mellett valahogy mégis nagy könnyedség és derű költözik beléd. Épp, mint ez által a nóta által.

Lázár tesók: Nyár utáni gyász

A nyár mindig rövid, de nekem az idei különösképp annak tűnt. Szinte traumatikus volt megélni a kezdődő szeptembert. A Lázár tesók Ősz című EP-jének talán legszebb dalával így kifejezetten együtt tudtam rezegni. Bár ebben a számban azért ennél több is van. Melankolikus, kicsit merengő, a változást épp megélő érzések-gondolatok sorjáznak benne. Ja, és amúgy akár Zorán is énekelhetné, nem?

Margaret Island: Nem megyek én sehova

Ha már gyász, akkor itt a Margaret Island búcsúja is. Ami még úgyis szíven ütött kicsit, hogy csak egy-egy dal jutott el hozzám tőlük az utóbbi időben, bár azokat eléggé bírtam. Gyorsan meg is hallgattam pár napja az utóbbi három albumukat. Durva, hogy mindegyiknek nagyjából a feléből sláger lett – nem rossz arány. Még úgy is, hogy zeneileg a legizgalmasabbak nekem egyértelműen a legutolsó album, a Minden levegővétellel újra megszületünk dalai lettek. A kissé kócos dalszövegekkel nem mindig tudtam mit kezdeni, de a hangulat azért mindig átjött, néha pedig kifejezetten megfogott. Ezt a számot is eléggé megszerettem.

Superalbum (Co-Lee ft. Superar Kórus): Egy úton

Egy jóbarátom lelkesített erre az október eleji jótékonysági koncertre, ahol a Superar gyermekkórus lépett fel néhány ismert hazai popzenésszel, akikkel kiadtak egy albumot is. A következő három dal ebből az élményből ad vissza egy keveset. Co Lee-t nem igazán követem, de a Budapest Parkban eléggé jól szólt ez a feldolgozás, a röfögő basszusok meg az éteri kórushangok remek ellenpárként működnek. És a gyerekek is láthatóan imádták ezt az egészet.

Superalbum (Bohemian Betyars ft. Superar Kórus): Miért!?

A Bohemian Betyars őrültsége nagyon jót tesz a magyar népléleknek. Emlékszem, hangosan felnevettem, amikor a koncerten egy visszafogottabb számot követően egyszer csak berobbant a színpadra ez a néhány tökkelütött, élükön a mindig félmeztelen (október volt, csak mondom), mindig cingár és mindig mosolygós frontemberrel, földre vetette magát, és a színpadon fekve elkezdte énekelni ezt a gyermekien anarchista nótát. Olyan, mintha egy Halász Judit-dal punkfeldolgozását hallanánk. Jaaaj, nagyon jó!

Superalbum (Járai Márk ft. Superar Kórus): Réteken

Érdekes volt megfigyelni, hogy a különböző zenészek mit kezdtek azzal a helyzettel, hogy egy gyermekkórussal együtt „írnak” egy dalt. Ebben szerintem Járai Márk egyszálgitáros nótája volt a legtiszteletreméltóbb vállalkozás, aki játékos, egyszerű dallamívével tulajdonképpen csak kiszolgálta a kórust. Igazi alázat, nagy szív!

Nick Mulvey: River to the Real

A figyelmes hallgatók bizonyára felfedezték, hogy Nick Mulvey brit singer-songwriter nótái rendszeresen felbukkannak a Kalandra fül! listáján. Ez azért van így, mert lenyűgöz az a sokféle gazdagság, amit elvileg egyszálgitáros dalai kioldanak magukból. Minden dala olyan, mint a tenger, vagy, mint a szívdobogás: egy végtelen lüktetésnek tűnik. Ott van mellette a hihetetlenül sokrétű hangzásvilág, egészen apró, jópofa zenei megoldásokkal tűzdeli tele a számait. És szinte minden dalából árad valamiféle fény, amivel egyszerűen jólesik együtt rezegni. Legújabb albuma, a Dark Harvest életének egy elmúlt, nehezebb időszakából inspirálódott. Ez a szám, a River to the Real pedig szerintem egészen fantasztikus, végtelenítve tudnám hallgatni.    

My Morning Jacket: Squid Ink

A My Morning Jacket amerikai rockzenekar 1998-ban alakult Kentucky-ban… én viszont kb. két hónapja hallottam róluk először. És akkor is csak ezt az egy számot, bár gyanítom, hogy fogja még ezt követni több is majd. Vagány, stílusos, jóféle zene, itt a helye!

bongor: Hol voltál?

Az őszi hazai zenei kínálat legerősebb élményét számomra Berta Csongor (művésznevén: bongor) új lemeze jelentette. A mindig dühös és izgága, vajdasági származású rapper Extázis című albuma a szó szoros és átvitt értelmében is terápia: alkoholfüggőségének legyőzéséről és az apai mintával való leszámolásról szól megrendítő őszinteséggel és szokás szerint zseniálisan megírt szövegekkel. Bevisz egy gyomrost és lehúz a mélybe, hogy aztán tisztább tekintettel nézhess a tükörbe a dalok hallgatójaként te is. Ez a feleségével, Cseri Hannával közös száma az alkoholfüggőség párkapcsolati aspektusait vizsgálja. Az Apa mellett a másik legfontosabb dal nekem a lemezről.

Nick Mulvey: Every Open Heart

Ezt a dalt az októberi budapesti koncerten hallottam először a brit zenésztől, és rendesen meg is lepett vele. A dalban elhangzó szanszkrit szöveg a védikus ind iratokból, az Upanisadokból való: „A valótlanból vezess a valóságosba, a sötétségből vezess a világosságra, a mulandóságból vezess az örökkévalóságra!”

Adèle & Robin - Tout ira bien

Mindezek után ránk férhet egy kis franciás könnyedség és szabadság, ezt most ez a két bájos ifjú ember, Adèle és Robin hozza el nekünk. Máris olyan, mintha nem is a tél, hanem a tavasz felé közelednénk, ugye? „Minden rendben lesz” – mondják, és elhisszük nekik.

beck @ grecsó: Tanulni kell

Velük kezdtük és velük is fejezzük most be ezt a dallistát. Gyönyörű dal, nem is fűznék hozzá semmit.

Találkozzunk decemberben, még az ünnepek előtt!