TÁ-DÁÁÁM! Ezennel elindul a Kultmutató régóta tervezett gasztrorovata, az Étöröm, méghozzá spontán módon egy kerékpártúrára felfűzött ízkalanddal. Aki egy ideje figyelemmel kíséri a blogot, annak talán már nem meglepetés, hogy soha meg nem szűnő élményforrást jelent számomra a Balaton környéke. Minden évben alig várom, hogy a jobb idő beköszöntével nyeregbe pattanjak, és a part mentén valamelyik irányban elindulva szépen hozzálassuljak ahhoz a vidékhez. Bár idén május elején kissé sokkoló volt, hogy hozzám hasonlóan ezrek gondolták ezt ugyanígy, és szinte aki élt és mozgott, ott nyüzsgött a tó körül, de az első egy-két óra után már ez sem zavart. Persze az igazi fűszert az jelenti ezekben a bringás utakban, ha időnként meg lehet ünnepelni a "sportteljesítményt", és izgalmas felfedezéseket lehet tenni az ízlelőbimbók nagyobb dicsőségére is. Hiába nem a Kanári-szigetek, csak épp Balatonakarattya, így is ott van a végtelenség, a pillanat, a kaland öröme ezekben az élményekben, talán ezért is megunhatatlanok.

A tervezett balatoni gasztrotúra-sorozat első részében Balatonkenese és Csopak között térek be már rég megismert és megkedvelt vagy épp számomra is titkokat rejtő helyekre, hogy megfürösszem magam a tó körüli vendéglátás üde cseppjeiben.

Balatonkenesén több figyelemre méltó vendéglátóhely is várja azokat, akik hajlandók kissé elszakadni a vízparttól, és a falu központja felé venni az irányt. (Persze a strand környékén is van és volt is szimpatikus hely, de azokról majd egy másik alkalommal ejtek szót.) Egyik személyes kedvencem a Pörc - Bisztró és Delikát, ami egy kulináris műhely, pár évvel ezelőtti ittjártam óta egyik legkedvesebb éttermi emlékemként tartom számon. Bár azóta nyilván változott az étlap és úgy tudom, hogy a séf is, idén még mindenképp újra teszek vele egy próbát (és persze akkor írok is majd róla). De ha épp csak erre jársz, és nem vágnál bele izgisebb falatozásokba, elég, ha csak az utcafronti üzletben a hentespult környékén szétnézel, és garantáltan nem fogsz üres kézzel (és hassal) távozni. Hogy másba most ne kezdjek bele: az a bizonyos névadó, szaftos-ropogós pörc! Te atyaisten!

(>>> https://www.facebook.com/porcbisztroesdelikat/?locale=hu_HU)

Kenesén azért még van egy hely, ahol akkor is megállok, ha előtte megfogadtam, hogy márpedig most az egyszer tényleg kihagyom. Szó Gellért cukrász és Szó Dániel pék családi üzlete (pékség, kávézó, sütiző, de van menü is), a Szó ami Szó, egyfajta zarándokhellyé vált sokak számára. A Szó testvérek eredetileg Salgótarjánból származnak (pár éve még az ottani eredeti cukrászdába is volt szerencsém betoppanni), de egyszer csak úgy döntöttek, hogy megpróbálkoznak a Balaton környékével is. És milyen jól tették! Remekbe szabott péksütik, finom kávé és ínycsiklandó desszertek várnak minden alkalommal, ha arra járok. No meg a mindig kedves kiszolgálás! Ez alkalommal - mivel délfelé bukkantam fel - kisebb volt a választék, de azért némi gouda sajtos pogácsa és egy kakaós csiga így is befigyelt. Túrakezdésnek pont elég volt, és persze szokásosan mennyei. A kakaós csiga - persze ha a házit nem számítjuk - az egyik legjobb, amit valaha ettem.

Kenesei béke

Mennyei trancsír

(>>> https://www.facebook.com/kezmuvescukraszdabalatonkenese/)

Még három infómorzsa így a végére: nem tudom, hogy megvan-e, de Szó Gellért alkotása kétszer is elnyerte az Ország Tortája címet: 2015-ben a Pannonhalmi sárgabarack pálinkás karamelltortájával, 2016-ban pedig az Őrség zöld aranyával. Utóbbi szerintem talán a legjobb országtorta evör.

Aki pont nem jár Kenesén, de Almádiban meg igen, annak jó hír, hogy nem kell nélkülöznie ezeket az ízeket, ha épp vágyna rájuk, mert ott is lett a központban egy pici faháznyi lerakatuk.

Aki pedig a Szó ami Szó pár évvel ezelőtti indulásáról, filozófiájáról szeretne picit többet hallani, az megteheti itt: https://www.youtube.com/watch?v=XP-xmqZzfd0&t=51s

No, de haladjunk is tovább, mert lassan elfogynak a karakterek, és még alig tekertünk pár száz métert.

Ez alkalommal Balatonfűzfőn és Balatonalmádin is csak átsuhanok, élvezve a párás levegő zamatát és a tó ezernyi árnyalatát, és Alsóörsön lesz a következő megállóm. Most először döntök úgy, hogy szétnézek kicsit a falu fentebb elérhető központjában is. Kíváncsiságom megtermi a maga gyümölcsét. Egyrészt gyönyörű, rendezett, virágos, tiszta falubelső köszönt a némi kaptatóért cserébe, másrészt egy kései ebédhez is hozzájutok. Választásom most nem a Carpaccio olasz étteremre esik, bár az a hely is régóta rajta van a bakancslistámon. Helyette egy burgerezőt választok. A Bitang Burger szimpatikus, szerethető hely, saját smokerben készülnek a különféle húsok. Imádják a pulled porkot, de az angus marhából készült húspogácsájuk is ott van a szeren. Én a hely nevét viselő burgert választom menüben, édesburgonyával, az ahhoz ajánlott szarvasgombás majonézzel. Hozzá kézműves sör dukál. Kutyabarát hely, és egyébként érdemes foglalni, mert ottjártamkor is folyamatosan jöttek az újabb vendégek. A burger teljesen rendben van, hozza, amit kell, a mennyiségről pedig annyit, hogy aznap már csak egy  szelet sütit tudok betolni pár órával később.

Baráti adag

(>>> https://bitangburger.hu/  - érdemes elolvasni a Rólunk menüpontot is, érezni benne a szívet-lelket, amit ottjártamkor is tapasztaltam.)

Mostani cikkünk utolsó állomása Csopak. Ajánlhatnám itt a Buborék Csopak nevű helyet is, ami egyszerre reggeliző, pékség (vagy együtt: pékbisztró), szálláshely és kerékpárbolt/szerviz is, és egy használaton kívüli élelmiszerüzletből pofozták ki (nem kicsit) egy modern provanszi(?) hangulatú létesítménnyé. Tényleg nem tudok rá rosszat mondani, mert amikor korábban jártam ott, minden nagyon okés volt. Nekem egyedül a hangulatával akadt némi problémám, mondjuk úgy, hogy nehezen tudtam kapcsolódni az aktuális vendégkörhöz. Én az egyszerűbb, közvetlenebb helyeket jobban bírom. Mint amilyen például a Csopajó nevű bájos kis bicajos megálló. Egyike azoknak a bringakörút által életre hívott kreatív, házias vendéglátóhelyeknek, amit a minél egyszerűbb (de jópofa) megvalósítás, a kötetlenség és a chillezés máshoz nem hasonlítható hangulata jellemez. Többször tekertem már el mellette fájó szívvel, mert nem fért bele már a stop, de most végre megpihentem kicsit a gyümölcsfák árnyékába kihelyezett festett raklapbútoroknál. Van limonádé, kávé, alkoholos italok és egyszerű sós, édes sütemények. A sütiket a mama süti frissen (épp rálátni a másik pöttöm faházra várakozás közben), a kínálatban kissé meglepő módon felbukkanó dél-amerikai sós falatkák eredete pedig szintén családban marad: a receptet a Csopajó pultban lévő tulajának felesége hozta magával szülőhazájából, Brazíliából.

(>>> https://www.facebook.com/Csopajo/)

Remélem, hogy jóllaktatok vagy megéheztetek az úton!

Legközelebb innen folytatjuk kalandozásunkat!

(Fotók: saját)