Nagyon sokáig nem néztem kisfilmeket. Valahogyan nem tudtam velük mit kezdeni, ha filmre gondoltam, mint szórakoztató vagy művészeti alkotásra, azt csakis nagyjátékfilmként képzeltem el. Hogyan is lehetne teljes értékű élmény egy kb. 15-20 perces alkotás? Hiszen alig van idő felrajzolni a karaktereket, kikerekíteni egy történetet, átadni egy hangulatot. Szó sem lehet róla.
Nagyjából tíz esztendeje aztán mégis rávettem magam, megnéztem egy európai blokkot a miskolci Cinefest nemzetközi filmfesztiválon, és – sajnos nem igazán tetszett, amit láttam. Sem a témák, sem a megvalósítás szintjén.
Az áttörés tehát tovább váratott magára, de valami megváltozott: rést ütött az emlék elutasításom öles falazatán, és legközelebb már nem ismeretlen eredetű kíváncsisággal ültem le egy hasonló vetítésre. Ami éppen a Malter Vándor Filmfesztivál egyik állomásán történt, a tállyai Mailloth-kastély egyik termében. A következő pedig ugyanezen kezdeményezés egy másik helyszínén, egy újabb évben, immár Beremenden, az Ördögkatlan egyik aprócska településen. De volt olyan, hogy belestem a budapesti Friss Hús rövidfilmes ankét egyik vetítésére is. És közben szép lassan megértettem, hogy a kisfilm helyett valóban találóbb a rövidfilm kifejezés. Merthogy sok esetben csakugyan csupán az alkotások hossza képezi a különbség lényegét: a hozzáállás, a történet, a tehetség, az alázat egyáltalán nem.
Így esett aztán, hogy a tavaly jubiláló, 10. Malter Filmfesztivál októberi záróeseményének a debreceni Apolló Moziban már az elejétől a végéig a részese voltam a Kertész Mihály-terem sötétjében. És bár eredetileg nem így terveztem, de végül közel harminc rövidfilmet néztem végig, és választottam ki közülük a kedvenceimet. Mert persze, voltak köztük szerethető, de gyengébb próbálkozások; erős vízióval bíró, de hozzám nehezebben utat találó művek; reményteli szárnypróbálgatások; és voltak egészen emlékezetes, kiforrott rendezői bemutatkozások is.
Karácsony Péter, Riba Gery, Chilton Flóra, Konkol Máté, Dér Zsolt, Pauló-Varga Ákos, Füzes Dániel, Dóczé Péter nevét mindenképpen érdemesnek tartom megjegyezni, mert többen közülük már most nagyjátékfilmes alkotókat megszégyenítő tehetséggel álmodnak vászonra történeteket.
Karácsony Péter „Hatalmasok”-trilógiájának darabjai (Lesen, Vasárnapi emberrablás, A kis hatalmasok) egyenként is tűpontos, néha thrillerként, máskor morbid szatíraként felvillanó látleletként is működnek, de együtt is remek tablót alkotnak. Nem véletlenül zsebelt már be több nemzetközi díjat is. De nagyon szerettem Riba Gery Guy Ritchie-s/Tarantinós kis magyar gengszterfilmjét (Az utolsó éjjel) is, vagy Konkol Máté lágy, lebegő, szép anya-lánya történetét (Ki mint veti ágyát). És fontos élmény maradt még – tényleg a teljesség igénye nélkül – Chilton Flóra mély empátiával teli road-movie-ja egy gyermekotthonban élő ikerpár „hazatalálásáról” (Széllel szemben) vagy Dér Zsolt bennfentes, fergeteges paródiája a szinkronszínészet árnyoldalairól (Dub Hard).
Nehéz pontosan meghatározni, mitől jó egy rövidfilm, valószínűleg ez mindenkinél más és más. Számomra azonban, azt hiszem, hogy attól, hogy ha talál az alkotó egy erős alaphelyzetet (egy adott jelenetet vagy rövid jelenetsort), amit kevés számú karakterével úgy tud elmesélni, hogy ráismerjek, mégis újat mutasson. Minél kompaktabb, sűrűbb egy rövidfilm, annál jobban működik, ráadásul itt sokszor adja magát egy csattanó a végén. Vagy – ha egyébként is erős atmoszférájú a történet – épp az is lehet benne a váratlan, hogy végül otthagy egyedül. Megszeretem a szereplőket, és nézném még tovább, hosszabban is a sorsukat. Hiányozni fognak.
A rövidfilmes seregszemlék azért nagyon fontosak, mert lehetőséget nyújtanak arra, hogy ez a kevéssé elismert, pedig a szakma alapjait képező műfaj is teret kapjon, és rengeteg friss, egyéni látásmódú alkotó megmutathassa magát a közönségnek is - és ezzel együtt, sajátos kötőanyagként egyfajta közösséget is toborozzon maga köré.
Az idei Malter Filmfesztivál épp most hétvégén lesz, szóval még időben szólok, hogy az apollomozi.hu oldalon ingyenesen, ún. regisztrációs jegy igénylésével lehet megnézni az egyes filmes blokkokat. A négy versenyfilmes etap mellett lesz áldoku-szekció, debreceni alkotásokat bemutató rész, és több év után újra nemzetközi kitekintés is. Találkozzunk az Apolló Moziban most október 18-án és 19-én, ahol akár az alkotókkal együtt is kielemezhetjük a látottakat! Éljenek a rövidfilmek!
Kép forrása: apollomozi.hu
