Sokat elmond az elmúlt hónapjaimról, hogy ezt a válogatást még a karácsonyi ünnepek előtt akartam közzétenni.

Aztán úgy volt, hogy majd az új esztendő első napjaiban, mert ahhoz is jól illik.

Most pedig lassan március vége van, már a tavasz is megvillantotta ellenállhatatlan mosolyát, szóval lassan okafogyottá válik a dalgyűjtemény eredeti mondanivalója. De talán most, még az évszakváltás pillanataiban és a mindig aktuális megújulásra várva szintén adhat valamit az arra fogékonyaknak. Végül is ez is egy ünnep. Tisztaság. Áhítat. Várakozás. Öröm.

Misztrál: Gyöngyöt az embernek

Akárhányszor hallom ezt a dalt, mindig mély elnémulás van bennem, és futkos rajtam a libabőr.

Mivel ezeket a rövid ajánlókat minden alkalommal úgy fogalmazom (fun fact!), hogy közben az adott dalt hallgatom, most nem is tudok többet írni. Hallgassuk csöndben inkább együtt.

Gustaf Ljunggren with Skúli Sverrisson: Leading Somewhere

Már fogalmam sincs, hogy hol és mikor hallottam ezt a dalt először, de még mindig jólesik. És szépen beleillek ebbe az ünnepinek szánt válogatásba. Tipikusan az a nóta, ami instrumentalitása és légiessége miatt szinte hív arra, hogy tarkóra tett kézzel feküdj az ágyon, és álmodozz a közeledő tavaszról.

Nick Mulvey: Holy Days

Maradt egy dal az előző gyűjtésben is szereplő Nick Mulvey-tól, amit meg szerettem volna még mutatni, és ez a lista lett az a közeg, amibe belesimul. Nem szolgál őrületes újdonságokkal a szöveg, de őszinte, mély megélésről tanúskodik. Felhozza a gyöngyöket a mélyből, ahogy mondani szokás.

Chris Rea: All Summer Long

Szerintem minden idők legjobb karácsonyi és sok más még kedvelt nótám zeneszerzőjének és énekesének halálhíre decemberben szíven ütött. Tervezek is egy külön válogatást szentelni azoknak a daloknak, amelyek a legtöbbet jelentették nekem tőle egy életszakaszomban. Ebbe a mostani válogatásba is hoztam azért kettőt. Az All Summer Long c. dalának ez a verziója a King of the Beach című remekbe szabott albumának egyik elképesztően atmoszférikus dala, amely sok év után is ugyanúgy lenyűgöz. Szinte érzem a fehér, forró homokot a lábujjaim között, ahogyan a vakító nap égeti a bőröm, az izzadságcseppeket a homlokomon, ahogyan a hőségben eggyé forr össze a part, a tenger és az ég… és közben valami valószerűtlen, végtelen, különös boldogság lesz úrrá rajtam.

Wulfmon & Evangeline: It Might Have To Be You

„Az a basszus hang olyan, mint egy jó meleg kabát egy téli napon.” – írja az egyik kommentelő a dalhoz, és ennél talán én sem tudnám szebben kifejezni ennek a dalnak a nagyszerűségét.

The Favors, FINNEAS, Ashe - The Little Mess You Made

Talán még emlékeztek rá, pár hónapja mutattam már Ashe és FINNEAS egy korábbi koprodukcióját (Till Forever Falls Apart), amely továbbra is elképesztően remek szerintem. Ők is érezhették, hogy jólesik a közös munka, mert összeálltak egy bandává, ami a The Favors nevet kapta, és ki is adtak egy albumot, The Dream címmel. Ennek meghallgatása részemről igen rövid időn belül következik, addig is itt egy nóta róla. Nekem még mindig bejön, ahogyan ők ketten működnek együtt. Nektek?

Chris Rea: Winter Song

Egy másik kedves Chris Rea-nóta még a felnőttkorom küszöbéről, nagyon szerettem akkor is és most is. Először még borús az ég, hideg van, látszik a lehelet, piros az arc, de aztán kisüt a nap, a csatorna már csörgedezik, a hó lassan olvadni kezd.

Levante: Follemente

A Túlagyalt szerelem c. olasz film (nemrég szintén volt szó róla itt a blogon) főcímdala rendkívül hangulatos, romantikus, szenvedélyes nóta a szerelembe esés előtti bizonytalanságról. És nagyon jól passzol a mozgóképhez is. Sőt, hozzá is ad valami pluszt. De azért különállóan is élvezhető.

Margaret Island: Csend van

A Margaret Island utolsó dala, amit az októberi Superar-nagykoncerten hallottam először. Szép, méltó lezárás.

Ezeregy éjszaka: Egy varázslat

Életem első Szegedi Szabadtéri Játékok-élménye volt két éve a Geszti Péter – Monori András által alkotott Ezeregy éjszaka „world musical”, ami a jól ismert történetet dolgozza fel rendkívül kreatívan. Baromira tetszett ez a fergeteges kavalkád, írok is még róla a tervek szerint hosszabban is. Ez pedig itt a finálé dala, ami olyan, mint egy fénylő energiabomba, alig lehet betelni vele.