Pár hete régi álmom teljesült. A debreceni Vojtina Bábszínház szélesre nyitotta kapuit, és új darabját gyermekközönségén túl mindenkinek ajánlotta, aki fogékony az efféle művészi élményekre. Magam is meglepődtem, amikor elfoglalva helyem a Kálvin téri varázsbirodalom nézőterén ezen az őszi hétköznap délutánon, körülnézve azt láttam, hogy a kisgyerkőcök mellett a közönség nagy része virgonc tinédzserektől ősz szakállú nagypapákig nagyon sokféle korosztályból áll. Az előadás, a Sánta kacsa, vak tyúk címet viselte, és a két expresszív, színes, jópofa báb (és az őket játszó bábszínészek) által megszemélyesített karaktereken keresztül egy messzire vezető, sok kalandot rejtő utazáson vehettünk részt, ahol szereplőink lassan elfogadták egymást, önmagukat és a körülöttük lévő világot is. A sztori és annak megvalósítása tényleg úgy van belőve, hogy ne érezzük nagyon gyerekesnek, de azért a gyerekek is bőven tudják élvezni. Remek a díszlet és ötletesek az egyéb színpadi megoldások is (például az árnyjáték), az időnként felcsendülő zenei betétet Cseri Hanna szerezte. Nagyon szimpatikus és tehetséges a három színész (egyikük még egyetemi hallgató) is. Az pedig külön szokatlan, hogy kb. ötven perces időtartamával az előadás befogadása sem okozott különösebb gondot.

Egészen újszerű élménynek lettem részese aznap. Csöndes, gurgulázó öröm, titkos, játékos felszabadultság bujkált bennem, miközben kifelé lépdeltem a Vojtina gyönyörű épületéből. Beletelt kis időbe, mire megfogalmaztam magamnak, mi is történik. Mintha lényem legmélyéből tört volna fel valami, mintha az előadás egy rég elfeledett hívószóként előcsalogatta volna belőlem a talán legértékesebb részemet: a gyermeket. A gyermeket, aki hagyja magát elvarázsolni attól, hogy bár színészek hangját hallja és színészek arcát látja, mégis szinte csak a kezükben tartott tiritarka, ormótlan bábokra figyel, mintha ők keltek volna életre. A gyermeket, aki kipirult arccal izgul az elképzelt kalandokon, aki a vászonra vetített árnyékból látja kirajzolódni a függőhidat a szakadék fölött. A gyermeket, aki nagyon hálás, hogy a mindennapok sok-sok felnőttes feladata közepette egyszer végre szántam rá egy órát, hogy vele is törődjek. Hogy belenézzek tiszta, okos, álmodó tekintetébe, és viszontlássam benne magam.

Szóval szeretnék eloszlatni egy tévhitet. Gyermek nélkül is lehet bábszínházba érkezni. Hazaindulni már mindenképpen vele együtt fogsz.

Több infó az előadásról: https://www.vojtinababszinhaz.hu/eloadasok/535-santa-kacsa-vak-tyuk